Amatörténetek

Picivel több mint egy héttel a verseny után lett időm, illetve ihletem arra, hogy beszámoljak a legutóbbi versenyélményemről.  Úgy alakultak a napjaim, hogy három hete nem kártyáztam, tehát ki voltam éhezve. Akárhogy is alakult volna, úgy voltam, hogy legalább zsugázok egy jót. Ráadásul frissen bontott versenyen! Sokan nem szeretik ezt a formátumot a szerencse faktor miatt, de személy szerint én élvezem, hogy végre olyan, gyengébb lapokkal is lehet játszani, amik még 3 év múlva se fognak versenyasztal közelébe érni. A felkészülésnek nevezett tevékenységem abból állt, hogy átfésültem a Császárváros gyakori-nemgyakori laplistát és fejben a következő 3 kategóriára osztottam a lapokat: a, esszenciális funkciót lefedő lap, magas játékerő/kockázat (költség) aránya van, be fog kerülni a pakliba; b, kompromisszumokat igénylő lapok, azaz ha nem bontok 40 lapot a fenti kategóriából, akkor ezekkel fogom kitölteni a paklit, ügyelve arra, hogy jó arányban legyenek lefedve a játékfunkciók a p...

A Császárváros megjelenését követően - már-már megszokott módon - az Exben lehetett először használni a legújabb HKK kiegészítő lapjait. Az érdeklődés ehhez volt mérhető, 31-en ugrottunk fejest az új (pörgős) metába. A versenyre való felkészülésemet alapvetően az határozta meg, hogy a Semleges csatamező ellen készüljek vagy inkább a szeretett/gyűlölt naranccsal induljak. Első gondolatom egy sok ősmágiával és Semmizéssel (semmibe lövéssel) operáló, hálós, kontroll deck volt (öt lappal vagy Hálócsapda +  Toborzóval ), azonban tartottam attól, hogy a 22 perces körök nem lesznek elég hosszúak a partik befejezéséhez. Végül inkább átnyargaltam az ellenpólusra, és a Csatamező mellett tettem le a voksom. Az elmúlt időszakban többször játszottam Tharr-Elenios-Rhatt Semmi mesterét , így logikusnak tűnt "mezősíteni" az epikus decket. A "húha"  érzés azonban elmaradt. Némi töprengés után a barnát sárgára cseréltem (a Rhatt istenit meg Fairlightra), így stabilabbnak érezt...

Az elmúlt hétvégén zajlott le a kiadó frissen bontott versenye, amin mint a Homokdűnék megjelenése óta az összes ilyen versenyen, minden alkalommal, most is részt vettem én is. Számomra apró funfactje is volt az eseménynek. A májusi beholderes verseny után vesztettem el profi státuszomat, így újra amatőr kategóriában indulhattam. Éltem is ezzel a lehetőséggel. Szeretek az ilyen típusú versenyekre úgy érkezni, hogy már tisztában vagyok nagyjából ránézésre a lapokkal, de sajnos ezt az utóbbi két bontottomon nem sikerült megfelelően megvalósítanom. Szerencsére ezúttal ez máshogy alakult. Sikerült átnézni, és megismerni a lapokat. Plusz ki is szemeltem egy-kettőt magamnak, amit örömmel bontottam volna. Ilyenek voltak: A gravitáció megcsúfolása , a Dermesztő köd , Voidmágus és az Éjkornis . Ezeket előzetesen is igen erősnek éreztem, és utólag is azt mondom, nem tévedtem velük kapcsolatban. Na de lássuk a bontást!  Mikor öcsémmel téptük fel egymásnak a csomagokat (igen, ő ült szemben), ...