Császárváros - Frissen bontott verseny - 2023.06.17. (Élménybeszámoló)
Picivel több mint egy héttel a verseny után lett időm, illetve ihletem arra, hogy beszámoljak a legutóbbi versenyélményemről. Úgy alakultak a napjaim, hogy három hete nem kártyáztam, tehát ki voltam éhezve. Akárhogy is alakult volna, úgy voltam, hogy legalább zsugázok egy jót. Ráadásul frissen bontott versenyen! Sokan nem szeretik ezt a formátumot a szerencse faktor miatt, de személy szerint én élvezem, hogy végre olyan, gyengébb lapokkal is lehet játszani, amik még 3 év múlva se fognak versenyasztal közelébe érni.
A felkészülésnek nevezett tevékenységem abból állt, hogy átfésültem a
Császárváros gyakori-nemgyakori laplistát és fejben a következő 3 kategóriára
osztottam a lapokat:
a, esszenciális funkciót lefedő lap, magas játékerő/kockázat (költség) aránya
van, be fog kerülni a pakliba;
b, kompromisszumokat igénylő lapok, azaz ha nem bontok 40 lapot a fenti
kategóriából, akkor ezekkel fogom kitölteni a paklit, ügyelve arra, hogy jó
arányban legyenek lefedve a játékfunkciók a pakli optimális idézési költsége
mellett;
c, pakli közelébe nem rakom, mert túl gyenge, drága, speciális paklikba beférő
lap.
Tehát sok hasznos kalóriányi és időnyi gondolkodást megspórolva bontás után gyakorlatilag csak a „b” kategóriás lapokon kellett gondolkodnom, hogy melyiket használjam.
Tizenkét profi pontos visszaesőként amatőr kategóriában indultam el, éltem a lehetőséggel, hogy ne kelljen a nagy halak között vergődnöm. A bontás utáni pillanatban úgy éreztem, hogy figyelmes játék esetén egy top10-be be tudok férni, de bőven bonthattam volna jobbat is. Mint utólag kiderült, eléggé nagyravágyó voltam, és több lapnak is csak a verseny után ismertem fel az igazi erejét.
A gyakori szekcióban a 2 A drakolderek dühe, 2 Angyali segítség, 1 Nem várt segítség, 1 Élet vagy halál, 1 Totemsámán voltak a legerősebb lapjaim, de utólag nem csalódtam az általam „b” kategóriába sorolt Kiélezett tőrök-ben, Ezüstgólem-ben és Torvik, a tiszta szívű-ben sem. Az utóbbit többen mondták, hogy jobb lapot is tudnék a helyére tenni, de egyszerűen nagyon jó szituációkban, vele együtt jól működő lapokkal együtt sikerült felhúznom. Többször is nagyon hasznos volt az ellenfél kezének ismerete. Továbbá sokszor félelmetes volt az a jelenség, hogy minél tovább hagyta az ember, hogy fennmaradjon, annál tovább hatalmasodott, és annál nagyobb problémát jelentett ez a disznóvá hízott eleinte ártatlannak hitt lovacska.
A nemgyakori szekcióban a 2 Gravitáció megcsúfolása, 1 Császáritestőr, 2 Dermesztő köd, 1 Zarknod haragja, 1 Voidmágus képviselte a prémium kategóriát. Az utóbbi hatalmasat tudott szólni, szívesebben húztam fel, mint bármelyik kibontott ritkámat! Cantrip, életes lény, ami a körönkénti lapelőny, gyógyulás, Semmizés, csonttermelés funkciót is lefedte önmagában úgy, hogy a Gy-NGy szekcióból talán nincs semmilyen lap, ami optimálisan meg tudná oldani.
A ritka szekciótól nem voltam azért annyira elragadtatva, eléggé drágácskának bizonyultak, de később kiderült itt is, hogy túl kapzsi voltam, ugyanis jó szolgálatot tettek. Az Eldobott ócskaságok-nak eléggé örültem annak tudatában, hogy tókentermelős szinergiám is van mellé. Az Apró mágia, Tiszta eső, Mérges galóca is az erősebb vonalat képviselték. A Goblin bankigazgató annak ellenére, hogy párszor belassított kezdőkézre felhúzva, igen jó szolgálatot teljesített, képes volt meccseket fordítani. Úgy néz ki a fantasy világban a bankigazgatók is tudnak hasznosak lenni.
A bontásom elemzésének végére tenném a „nincs nála jobb” kategóriába tartozó lapokat. A Ryuku sárkány-nak borsos a költsége, de elhúzódó meccsen topdeck fázisban vissza tudja tölteni a kezem, több funkciót is lefed, végül az elvártakon felül teljesített. A Xenó arctámadó és a szárnyas fajtársa azért került be végül a pakliba, hogy ne kerüljek legalább laphátrányba. Az utóbbit nem nagyon húztam fel kulcspillanatokban, de összességében ezek felhúzása se zavart annyira sokszor. A nagy dög szekcióban viszont a Gólemsárkány elég nagy csalódást okozott. Korai játékban inkább interakcióra vagy terülésre használtam fel a manát, kései játékban a drágítása nem segített túl sokat.
Így nézett ki végül a pakli:
A verseny:
1. forduló - Kékesi László
Lacival vívott eddigi meccseinkről érdemes tudni, hogy sokszor elég undorító topdeckelésekkel, több mint jó húzásokkal tudtam számomra nem ideális meccseket hozni, szóval biztos voltam benne, hogy ki van éhezve a revansra.
Az első forduló első meccsén a kezdőkezes 2 Gólemsárkány és még valami 3 VP-s lény után lendületből visszakevertem a kezdőkezem. Enyém volt a döntés joga, mulligan után kezemben volt egy azonnali beleszólás és egy Tiszta eső, úgy gondoltam, hogy a lapelőnyt választottam a tempóelőny helyett, átadtam a kezdést. Ő passzol, én kihozok egy Tiszta esőt, gondoltam, hogy kényelmesen termelgetem a Csatornapatkányokat, amelyek később égni fognak a Krematórium-ban. Viszont nála egy Gólemsárkány repült le az asztalra. A drágítás miatt nem tudtam leszedni, továbbá kétségbeesettségemben elkövettem azt a hibát, hogy elfelejtettem a sárkány Semmizését és nem használtam el a Tiszta eső jelenését. Így második körömben elég durva tempóhátrányból játszottam, a Gólemsárkányt se tudtam ideálisan megoldani, egy kört még meg akartam várni és aztán bedobni. Azonban ez nem így történt, sikerült túlélni, lejött egy Goblin bankigazgató, ami S képességének eldobtam egy Kronis, az időugró-t, termeltem 3 VP-t, valamivel kilőttem a Gólemsárkányt és erőforrás terén már nem álltam rosszul, hisz addigra kiürült Laci keze. A topdecknél olyan nagy dögök voltak neki, mint a Pirkitgólem, Pusztító mameluk, Xenomorf királynő. Szerencsére az őrposztot tudtam torlaszolni a Krematóriumban gyártott izmos csontvázakkal, kezdtem lapelőnyben lenni, a félelmetes őrposztot pedig sikerült leszedegetni. Egy hosszas küzdelem után kicsikartam a győzelmet, ezután nála volt a kezdés.
Olyan kezdőkezem volt, hogyha megélem a 2. kört, akkor nem lesz gond. Nem sokon múlt, hogy félelmeim bekövetkezzenek. Az első manámat elpazaroltam egy Voidmágusra, így kevesebb maradt interakcióra. Nem emlékszem, hogy pontosan milyen módon, de Laci második körében 19 sebzést kaptam arcba. A Nem várt segítség eljelenése egy izomjelző osztására elég lett volna ahhoz, hogy kiegyenlítsen, de ez szerencsére kimaradt. Nálam jött topdeckre az Angyali segítség, amelyet be is tudtam duplázni az Apró mágiával és az őrposzt takarítása után nekem sikerült besebeznem a kellő ÉP-t. Villámgyorsan lezajlott a meccs, így jutott egy kis idő pihenésre.
W - 5:1
2. forduló - Antal Martin
Martinnal most játszottam először. Emlékeimben úgy volt meg, hogy kiadói versenyeken sikerült párszor dobogóra lépnie, ezért sejtettem, hogy jó játékossal fogok szembenézni.
Én dobtam meg a kezdést, egy drága kezdőkéz és mulligan után jött egy swing potenciállal rendelkező, interaktív, olcsó kéz, ezért átadtam a kezdést. Amikor egy Voidrúnával nyitott, fellélegeztem, hogy nem húzott, vagy nem bontott túl jól. A köre végére 2 lapja volt asztalon, ami azt jelentette, hogy az első körömben a Nem várt segítség 2 VP-t adott, így eléggé el voltam eresztve erőforrásból. A meccs többi részére nem emlékszem egész pontosan. Ő egy Burástya páncélmesterrel operált, és elkezdte halmozni a jelzőket, köztük izomjelzőt is. Amikor már négy izomjelző került rá elkezdtem aggódni és stresszből leszedtem, amire kettőt vagy hármat húzott. Jött nála egy Goblin bankigazgató, aminek a képességét másolta egy Vishera, a lélektolvaj, így 4 kör végi lapja volt. Én jöttem, eléggé be voltam rezelve az erőforráshátrány miatt. Lélekben már a következőre készültem, de jött egy Torvik, és láttam, hogy nincs interakciója. Így szépen tudtam lerakosgatni, amim van, úgy emlékszem, hogy jött egy Kronis is, aminek a képessége tudott is nyerni.
Mivel eddig bevált, most is visszakevertem az interakciókban nem dúskáló kezem,
egy picivel jobb kéz jött utána. Ő dobta meg a kezdést, el is kezdte. Na ez
igazán eseménydús meccs volt, teli fordulatokkal! Ha lángokban állt volna a
versenyhelyszín, mi akkor is ott maradtunk volna, hogy lejátsszuk. A kezdeti
rohamát sikerült lábon kihordanom, kezdtem erőforráselőnybe kerülni,
megnyugodtam, fejben kezdtem elkönyvelni a győzelmet. Topdeckre jött nála egy
Papírgólem, de ettől nem emelkedett meg a pulzusom, örültem, hogy még inkább
laphátrányba került. A következő körben egy Gólemsárkány jött neki topdeckre, én
csak a Papírgólemet tudtam volna megoldani tőle, de azt el tudta volna jelenni,
hogy kapjon még egyet. Így csontra le tudott sebezni nullára. Nem számítottam rá,
hogy ötöt sebző valamit fog húzni, elbíztam magam.
A 40 perces heroikus első meccs után idegből akartam darálni a második meccset, amihez meg is volt az optimális kezem. Indítottam egy Torvikkal, és láttam, hogy lapul a kezében a Nem várt segítség, illetve az Angyali segítség. Rájöttem, hogy ennek a fele se tréfa, vettem egy mély levegőt, tudasítottam magamban, hogy csak higgadt játékkal van esélyem egyenlíteni. Nem emlékszem pontosan hogyan, de sikerült. Ezúttal topdeckre én voltam a jobb, az ő körében Semmibe lövöldözgető Kronisomat nem tudta megoldani. Abba az irányba terelődött a játék, hogy megakadályozza a pegazus képességének beteljesülését, de ahogy teltek a körök, elkezdtem mindenhogy jobban állni. Elegánsan sikerült egyenlítenem, kijött a 7. lap is, így az általam alábecsült avatár lehozta a játékot. Maradt 3 perc a fordulóból, nem volt értelme elkezdeni.
Nagyon fontos döntetlen volt ez, hiszen így sikerült nem leszakadni az élbolyról. Hozzátenném, hogy Dani megtehette volna azt, hogy a második fordulóban sokkal megfontoltabban játszik, és elhúzza annyira, hogy ne tudjuk befejezni. Viszont sportszerűen viselkedett, egyáltalán nem húzta az időt, korrekten játszott. Le a kalappal!
D - 3:3
4. forduló - Káré István
István hagyományos környezetben nem a versenyspoilerekkel szokott játszani, hanem a számára szimpatikus lapokkal. Aki járt már ebben a cipőben, az tudja, hogy az sokszor az eredmény rovására megy. Azonban engem ez nem tévesztett meg, tudtam, hogy az ellenfelem frissen bontott formátumokon jó eredményeket szokott elérni, továbbá Várnai Petivel gyakran játszanak ilyet, illetve válogatósat. Tudatában voltam annak, hogy itt már az apró hibák is a meccsbe kerülhetnek.
Az első meccset a korán érkező Voidmágus hozta le nálam. Két lapot tett bele a megoldásába, miközben az két lapot csinált nekem. Elhúzódóbb, de egész szoros játékban sikerült a törölköző bedobására kényszeríteni Istvánt.
A második meccs ennél izgalmasabb volt, nagy lényekkel ütögetett, engem egy Tiszta eső jelenése mentett meg. Az asztalát elkezdtem megoldani, erőforrásban elkezdtem jobb lenni. Húztam egy Devalváló termiket, aminek nem kifejezetten örültem. Azonban Istvánnak kevésbé kedvezett az idő, stresszesebben játszott, kijátszotta Dharosz legendáját, amire így nem tudott lapot húzni. Könnyen lehet, hogy ez a meccsébe került. Topdeckre elkezdtem jobb lenni, bevállaltam egy nagyobb sebzést, hogy ki tudjam hozni az Angyali segítséget, amelyet később visszavettem az Apró mágiával. Ő ugyan a Magiszterével gyógyulgatta a nyolcakat, de erre is jött megoldás, Semmiztem, és a hat Kisebb angyal tette a dolgát.
Papírforma szerint itt is inkább rápihentünk az utolsó összecsapásra. Köszönet még egyszer István a sportszerűségért és a jó játékért!
Marcival kb. két éve játszottam utoljára, de bizonyára többen
észrevettétek, hogy milyen sokat fejlődött azóta. Aki nem ismeri, azt kell
tudni Marciról, hogy havonta egyszer megjelenik a kiadó által szervezett
versenyen, és megnyeri azt. Próbáltam itt is figyelmesen, hibák nélkül
játszani, de ennek sajnos igazából nem volt szerepe.
Marci olyan rosszul, én pedig olyan jól húztam mindkét alkalommal, hogy a
lapok játszottak helyettem. Volt olyan, hogy három manával passzolt, én elkezdtem
gondolkodni, hogy milyen interakciók, swing-ek, meglepetések lehetnek a
kezében. Végül az volt a meglepetés, hogy nem volt meglepetés. Jó hangulatban
telt el ez a forduló, sajnos nem alakult túl izgalmasra. Mindenesetre meg kell
jegyezni, hogy Marci higgadtan, nevetve nézte végig, ahogy balról jobbra
kipakolok, kezet nyújtott és gratulált. Semmi panaszkodás, asztalcsapkodás nem
volt a részéről annak ellenére, hogy itt már a foil UR volt a tét.
Marci sportemberi viselkedését is tanítani kellene (nekem is lenne tőle mit tanulnom).
Végül 4 győzelemmel és 1 döntetlennel a több mint negyven amatőrből sikerült a 2. helyre beérnem.
Hogy ez a készülés és játéktudás a nagy halak közt mire lesz elég, az a következő epizódok tartalmából kiderül.
Comments
Post a Comment