HKK Nemzeti Bajnokság 2023 - Spike-ok a Tiltott Mágián

Csillagok nélküli, fekete éjszaka volt. Az ősszel jött hirtelen hidegcsípte falevelek zörögtek a napok óta dühöngő szél ostroma alatt, a lakótorony előtt tornyosuló fák megnyúlt ágai sunyin kopogtattak az ablaküvegeken. Az esőzések nyomán goromba, nyirkos levegő ülte meg a földeket. Robi dolga végeztén nemrég érkezett meg otthonába. Szinte azonnal belevetette magát munkájába. Ott görnyedt íróasztala fölött, hogy az éj leple alatt rendezze úgy a gondolatait, mint az előtte hanyagul szétszórt pergamendarabokat. Fényforrás sok nem volt a szobában, csupán gyertyája fényének bátortalan derengése töltötte be a helyiséget. Robi csendesen kezébe vette és tintába mártotta írószerszámát. Firkálni kezdett a papírlapokra, tolla rendületlenül sercegett a fehér lapokon.

Gondolataiba mélyedt. A 2023-as Nemzeti Bajnokság második napján és annak formátumán, a Tiltott Mágián töprengett. Társaival számtalanszor átbeszélték már a témát. Tényként kezelték, hogy a klasszikus Tiltott Mágia természeténél fogva soha nem lehet tökéletes. Mindig lesznek kiugró erejű lapok. Az utolsó simításokkal úgy tűnt, hogy a lista végül jó lett. Ebben mindannyian valahol egyetértettek. Robi mégis kíváncsi volt, szerette volna tudni, hogy maradt-e olyan a játékban, aminek nem lenne ott helye. Feltette hát a kérdést: “Ha módodban állna, mi az az egy lap, aminek mennie kellene a Tiltott Mágia formátumú viadalról?”

Kedvese már rég lepihent, megbújt a hófehér prém rejtekében. Néha felnyögött, morgott édesen álmában, így várta párját. Robi sóvárogva pillantott fel ilyenkor. Ott lenne mellette a helye. Kötelességtudóan munkájára pillantott: sok volt még a teendő, társai válaszát várta türelmetlenül.

"Azok az átkozott madarak napokkal ezelőtt kiröppentek, hol lehetnek már?" - zsörtölődött magában fekete bársony köpenyébe burkolózva. "Csak nem elvesztek valahol? Netán lecsapott egy Kardfogú fülemüle levadászva kedves hírhozóimat… vagy társaimat?"

Elhessegette keserű gondolatait, inkább saját válaszát fogalmazta meg. Ő valószínűleg a Tökéletes csendet száműzné. Amellett, hogy megold két asztalról működő lapot, még cantrip is, így gyakorlatilag hármas laphátrányt okoz az ellenfélnek. És ha mindez nem lenne elég, opcionálisan adott körre megakaszthatjuk a lapkijátszást, pörgést. Kis csúsztatással ez bizony igen erős körmegszak… mi ez?

Megtorpant, riadtan eresztette le pennáját. Valamit hallott a szelek sziszegésén túl. Valami mintha kocogtatta volna a roppant ablaküvegeket. Fáradtan, de mégis éberen emelkedett fel. Átcsoszogott a szobán és kipillantott a sötétségbe. Talán egyik jószága tért vissza hozzá.

Boldogan mosolyodott el, ahogy nem is egy, hanem jópár madarának halvány árnyéka derengett odakinn. Gyorsan kitárta az ablakokat, hogy kedves állatait máris a melegben tudhassa. Elcsigázva, de vidáman röppentek be. Robi öröme teljessé vált, ahogy meglátta a postamadarai lábához erősített papírfecniket.

"Válaszoltak hát! Remek, lássuk!" Az ablakot nyitva hagyta, biztos volt benne, hogy a többiek is lassan megérkeznek. Gondosan vette magához az apró pergamendarabokat, egyiket a másik után. Visszaült asztalához, és a halovány fényben félhangosan olvasni kezdett.

Az első Danitól jött. Ismét ő volt a leglelkesebb. “Hosszas meditálás után arra jutottam, hogy számomra egyetlen olyan lap van a metában, ami tiltólistás is lehetett volna. Ez pedig a Xenó Ct'lauhud. Nekem kifejezetten tetszik a tiltott magiás meta, de ha mindenképp kell választanom valamit, akkor ez az éjfatty xenó lesz az. A kézből dobásra kánterelés kifejezetten idegesítő, mivel erre valamilyen aktiválást kívánó hatás kánter lehet az ideális megoldás, ami TM-en amúgy is kevés. Azonban az, hogy hármasnál kisebb alap IK-jú lappal nem lehet rá reagálni vagy hatni,  inkorrektté teszi a lapot. Ha pedig felgyűlik a mana, és asztalt ér, rengeteg erőforrás kell a körbejátszásához.”

Márk a következőket írta. “Xenó Ct'lauhud. Értem én, hogy ingyen lehet fogni gyors reflex-szel, vagy Árnyrémmel, de ez hagyományoson is top lap. Csak azért nem láttuk túl gyakran, mert a lila nem a legnépszerűbb szín mostanában.”

Bálint válasza sem maradt el, egyetértett társaival. “Xenó Ct'lauhud. A saját paklijában rettenetesen erős, szinte megfoghatatlan kánter, ami topdeck fázisban egy hatalmas, megoldhatatlan test lehet az asztalon. Lényegében nem lehet rossz ütemben húzni. Nagyon erős lap, a TM meta egyik csúcsragadozója.”

Tomi szűkszavúan nyilatkozott. “Kreatív termik. Ha lehetne dobatós decket játszani, kicsit színesebb lenne a meta TM-en. Szerintem nem fér bele egy meta lap a Tiltott Mágiába.”

Győző viszont nem fukarkodott a szavakkal. “Ha csak vákuumban nézném a lapokat, biztosan elsőre rávágnám, hogy "kreatív!". Mivel a Rhattot elég jól kiherélték, így nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az a legerősebb. Természetesen termik paklit össze lehet rakni, de engem annyira nem győzött meg. A választásom így inkább kicsit személyes, mert TM-en ez a lap egymagában rakott már el nem is egyszer. Ez a Raquel haragja. Eléggé hasonlít a két tiltott laphoz, a Lopott álomhoz és Lélekrezóhoz, bár ennek komoly feltétele van, de a pakliknak, amik játsszák, ez nem okoz problémát. Simán vissza tud hozni egy látszatra elvesztett mérkőzést akár egymagában, és még akár lapot is tud húzni. Nem rossz célpont lehet neki laphátrányban például egy Kreatív termik.”

Ebben a pillanatban hangos károgással landolt az a nagy fekete madár, amit Robi Patriknak küldött. Sóhajtott egyet, biztos volt benne, hogy barátja válasza eltér majd az átlagostól. “Vízfőnix - hol voltak a tesztelők????????????????” Nem tévedett…

Isti válasza meglepő volt. “Nehéz. Jóban vagyok a tiltólistával. A helyszínek, a hülyegyerek, Védőangyal, Rezó volt ilyen. De végülis kikerültek. Mindig lesz spike, de szerintem most elég dolog tiltott ahhoz, hogy kicsit más deckek legyenek elővéve. Nyilván epikus dömping lesz, ami onnantól lett fix, hogy nem nagyon maradt korlátozó szabálylap.”

Az a két madara is megérkezett. A kötelék legokosabb példányai voltak, speciális feladatot szánt nekik: ismeretlen terepen kellett helyt állniuk. Különleges állatok voltak, ugyan nem tudták, hogy merre, hol keressék azokat, akiknek az üzenetet szánta gazdájuk, nekik mégis kötelességük volt a feladat teljesítése. Amit meg is tettek, nem is akárhogy! Bizony az első hullámban tértek vissza a válaszokkal.

Egyikük a Profi Hundzsa Ferencet, a Nyugat-Magyarországi HKK Találkozó győztesét látogatta meg. “Szerintem a Kristályfluxus nyugodtan kimehetett volna. A saját deckjében ez a lap túlságosan nagy differenciát generál, ha használója behúzza kezdőkézre. Ha tud kezdeni a deck, akkor a második körben kirakva ezt sokszor önmagában meg is tudja nyerni a meccset. Reakciódrágítása miatt nagyon nehéz jól interaktálni vele, és egy életes izmos lényt is nagy élmény megoldani utána, amit ignorálni sem lehet, mert folyamatosan hízik az Áramlásoktól. Önmagában ekkora előnyt generáló lap szerintem nem kellene a metába, főleg úgy, hogy az éjfatty deck enélkül is nagyon erős.”

A másik példány pedig a nemrég Amatőrből Profivá avanzsált Szalai Dávid (aki hírhedt anti-meta decképítési skilljeiről) felé vette az irányt. “A Szinguláris anomáliát minden deckbe belerakom, ami sárgát használ. Én a lap erejét abból szoktam megítélni, hogy az ellenfelet mennyire zavarja az. Az anomáliának még nem volt olyan, aki örülne.”

Újabb két madár röppent be az időközben teljesen kihűlt helyiségbe. Robi ekkor döbbent rá, hogy mennyire hideg lett. Tudta mi a dolga. Fogott egy újabb takarót, amit átvitt a hálószobába, hogy fagyos kedvesére terítse, amit ő öntudatlan nyöszörgéssel köszönt meg. Aztán Robi gyors léptekkel visszasietett, hogy tanulmányozza a gondosan fogalmazott, precízen megírt üzeneteket Marcitól és Janától.

"Tisztelt Gulyás Róbert Úr!

Remélem levelem biztonságban és boldogságban talál Önre.

Az ügyben írok, hogy a legutóbbi Hatalom Zsuga partink alatt aratott győzelméhez gratuláljak.

Azóta sokat elmélkedtem a bizonyos napon, és arra a következtetésre jutottam, hogy a Vízfőnix egy olyan lap, amit nem kellett volna beengedni a formátumra. Bár nem úgy vélekedem, hogy csak az ázott galamb miatt nyerte meg Ön a partit, de úgy érzem, túlzás volt egy játszma alatt 8-10 alkalommal kitenni azt. Úgy gondolom a színe miatt rengeteg pakliba fog beférni, és sajnos ismerős lesz a nehezen megoldható madár a versenyasztalokon.

Mindenesetre várom már legközelebbi összecsapásunkat, remélhetőleg Timera ott már nekem fog kedvezni.

Mélységes üdvözlettel,

Fehér Márton"

Jana bája pedig imigyen vetült papírra: “Régóta figyelgetlek, hogy mit szabad és mit nem. Több alakításon is átestél az elmúlt fél évben. Jó sok lyukat betömtek rajtad, de mindig azt érzi az ember fia, hogy még lenne mit tömködni. Én ezzel a Kreatív termik fiúval nem vagyok kibékülve. Offolhatnád a fenébe, az egész dobatást mint funkciót dobhatom miatta. Költői ugye? Hogy rohadna meg. Maradok Tisztelettel, A Fenyők buja ura”

Robi elégedetten dőlt hátra. Majdnem elkészült munkájával. Már csak egyikük hiányzott. Mi lehet Rolival? Aggódott barátjáért, de nem időzhetett tovább. Munkájával már rég készen kellene lennie és amúgyis pihennie kellene már. Odalépett az ablakokhoz, hogy bezárja, mikor megpillantotta kis madarát az ablakpárkányon. Elpusztult. Szárnyai megfeketedtek tűztől vagy gonosz mágiától, tolla hiányos volt és tépázott, vér szivárgott csőre végéből. Szegény pára! Mi történhetett? A pergamendarabot óvatosan fejtette le a kis lábakról. “Sietve írom soraimat, Leah hordái már a közelben… a kaput eltorlaszoltuk… csak Raia seregei segíthetnek… magam sem értem hogyan, de oly erősek maradtak! Egy Vízfőnix… az segíthetne igazán. Mennem kell… közelednek.”

Rolandnak segítségre lenne szüksége. De Robi olyan fáradt már. És talán barátja megmentése várhatna holnapig. Egyébként is ma már úgysem tudna sokat tenni. Elfújta hát pislákoló gyertyáját, és azonnal sötétség borult a lakásra. Magabiztos léptekkel indult meg az ágy felé, hogy halkan bebújjon ő is a meleg takarók alá. Miután kedvesen arrébb tolta, hogy ő is elférjen, Robi óvatosan átölelte asszonyát, gyengéden magához szorította. Így várta, hogy álom jöjjön a szemére. Izgatott volt, kavarogtak gondolatai. Hét nap maradt, ez járt a fejében, és a viadal egyre csak közeledett. Egyre mélyebben szuszogott, majd végül elnyomta az álom.

Gulyás Róbert